2012. április 25., szerda

Örömfestés

Örömkép egy kislánynak Magyarországon. Remélem, pont olyan nagy öröme telik majd benne, mint amilyen örömet nekem nyújtott, amikor megjelent előttem a papíron ez a kis mezei tündér.

2012. április 19., csütörtök

Emlékek



Ez a kép egy olyan pillanatból merítkezik, ami Sienában való barangolás közben ért el. A tömérdek látnivaló és szépség közepette, távol a turistatömeg kavalkádjától egy láthatóan több száz éves fedett kőmedence partján találtuk magunkat. Az azúrkék és ős-zöld színek áttetsző közegében lassú mozgású kék halak állították meg a nap pörgését egy pillanat alatt. A víz rezzenéstelen felszíne alatti szín-örvény vonzotta a tekintetemet és arra késztetett, hogy belül is létrehozzam annak a csendességnek a párját, ami a víztükör felett lebegett. Nem időztünk soká ebben a csöndességben, mégis tudtam, hogy ez a kis gótikus ívekkel fedett kőmedence többet jelentett nekem, mint bármelyik magasba törő, szobor csodákkal és arannyal díszített katedrális.
Később, ahogy alakult kezem alatt a kép, elmesélte nekem annak a pillanatnak a varázsát, ami csak ösztönszerűen állított meg a toscana-i városban. A halak, mintha elmúlt életek emlékdarabkáiként mozogtak volna a tudatom víztükre alatt, eltűnve, majd ismét felbukkanva az emlékezés mélyéről. Ezek az emlékdarabok, amelyek mögött súlyos megélések és tapasztalatok állnak, lényegüket átadva összeállnak egy egésszé, az itt és mostban, hogy láthassam, minden egyes pillanatomnak, ami elmúlt, és ami rám vár, célja van és értelme. Ezekre a leszűrődött, átlényegült megértésekre lépek fel minden egyes újjászülető napom során, hogy folytassam az utazást azon az úton, amire legbelül minden egyes ember vágyik. A szeretet útján járni.
Kívánom átadni, megosztani ezzel a képpel azt a hálát, ami ebben a pillanatban is itt van velem, amikor megköszönöm Mennyei Atyámnak a megértést és a tapasztalatokon való átégésnek szükségességét.