2015. szeptember 17., csütörtök

Everness love


Egy kép a fiunknak. Nagy pocakkal, szülés előtt akasztottam az ágya felé.

Marci már pocak előtt is sokat volt velem. Akkor még név és növekvő testecske nélkül, egy erős érzésként, sugallatként, hangként a szívemben, körbe ölelő szerelem formájában.

Valós esemény a kép alapja, tavaly az Everness fesztiválon mutatta meg Marci, miért szeretne velünk lenni: egyik este fáradtan a szállásom felé vettem az irányt, mikor erősen megéreztem a jelenlétét... kért, hogy menjek még a színpad felé. Ima szerű zene szólt, a zenészek előtt a hallgatóság a földön ült, a fények kialudtak, csak a csillagok világítottak fölöttük, ahogy fogták az emberek egymás kezét, átadva magukat a zene magasba repítő hullámainak. Rögzült bennem a pillanat, ahogy álltam az összekapaszkodó tömeg előtt. Igent mondtam magamban erre a küldetésre. Zene. Öröm. Összetartozás. Felemelkedés.

Azért festettem ezt a képet, hogy el ne felejtsem, milyen volt, amikor még nem kicsi babatesten keresztül nézett rám. Hogy milyen érzés volt a jelenléte, ahogy türelmesen kivárta, míg elkészülünk az új szerepeinkre.
Talán amikor ránéz majd erre a képre, ő is emlékezni fog, mit mesélt magáról szavak nélkül, még mielőtt megfogant volna. Hogy tudja, volt is, és lesz is ez előtt a test előtt és miután elhagyja majd, akkor is...mindig, örökké.


Azon a fesztiválon sokszor üzent nekem, vagy én voltam sokkal nyitottabb az átlagosnál(ezúton is áldás és köszönet a fesztiválon jelenlévő összes embernek és külön a szomatodrámás csoportnak, általuk kapott terápia rengeteget oldott az anyaság megélésének gátján bennem).
Szóval elmondhatom, hogy olyan jó volt a fesztivál, hogy idén el sem jutottam... mert pont akkoriban született Marci:-)))
Remélem, jövőre ott találkozunk.








2015. március 6., péntek

Az Életbárka útja-szülővé válás ünnepe




Ez a kép annak az Életbárka képnek az egyenes folytatása, amelyet már egy korábbi bejegyzésben láthattatok.

Míg az első kép célja az volt, hogy egy élettelen, elhagyatott bárkát végre vízre bocsájtsak, és tudatosítsam, hogy az Élet magja igen is benne van, és csírába, majd szárba fog szökkenni, addig ez a hajó már az Élet kibontakozott, magát anyagban is megmutató Teremtéssel „terhes”.
Az első képen a víz még háborgó, nagy érzelmeket kavargató tömege kissé félelmetes, örvénylő vízi állatokat rejt, addig ezen a képen a víz (az Élet Vize) már csendes, nyugodt, felületén tisztán tükröződnek a felette, rajta megjelenő dolgok. Felszíne alatt halak mozognak, de indulatoktól mentesen kavarognak a bárka körül. Szimbóluma ez a letisztult, megnyugodott érzelmi szférának, előkészítése a születendő gyermek sima utazásának lefelé.




A festménynek elsődleges célja, hogy bemutassa azt az önátadást, önfeladás érzést, amivel IGEN-t mondunk nőként a befogadásra, megtermékenyülésre, illetve hogy a lehető legmagasabb rezgés szintű létezőnek nyithassunk Kaput, aki hozzánk csatlakozik a várandósság során.
Festése alatt az Alkotás angyalát és a Szeretet angyalát hívtam a kép mellett meggyújtott gyertyákhoz, az ő energiájukkal telítődve raktam a ceruzámat a papír közepére és tettem az utolsó ecsetvonásokat is. Ez az energia – a legmagasabb Szeretethez való kapcsolódás, és annak magunkon keresztül való átengedése – sűrűsödik abban a térben, ahol a kép megtalálja a helyét.(már megtalálta:-)

A bárka felett megjelenő hatalmas lény a közvetítő, aki a Külön Útra tévedt lelket segíti tapasztalni, élni az anyag káprázatán keresztül, hogy ne csak higgye, hanem tudja, átégve mindenen, hogy nála a helyes út, benne a megváltás. Valójában egyek, mint ahogy az arc és a hatalmas, felfelé szárnyaló madár összeolvad. A közvetítő-bár meg nem nyilvánult marad- része minden anyagban létezőnek, mint megsemmisíthetetlen belső lényeg.
A dualitás két szimbólum már megjelenik az arca mellett: az Idő és az Életfa, mely ketté osztja a világot nappalra és éjszakára, jóra és rosszra.  Elindul a törvény: mint fent úgy lent.


A bárkában a várandós anya ül egy lótuszvirág felett, mely szimbóluma a tökéletes tisztaságnak. (tudósok rájöttek, hogy a lótusz virágának van egy olyan tulajdonsága, hogy semmi nem tapad rá, bármilyen anyagot- akár még a pillanatragasztót is- leperget magáról) Ezzel a tisztasággal a szívünkben várjuk a gyermeket, amit csak akkor élhetünk meg igazán, amikor szülőkké válunk.
Kívánom, hogy aki a képet nézi, töltse el ez a tiszta szeretet. Legyen így most.